Név: Viharszárny
Állampolgárság: Decepticon
Lakhely: Cybetron
Nem is tudom, mi történhetett velem...
Ki tudja, hogy kerültem ide, és miért tudok bánni a villámokkal. De legalább tisztavérű Seeker vagyok.
Arra még nagyon halványan emlékszem, hogy valahol voltam, ahol hangos robbanások és fényvillanások voltak... és magamhoz térek egy cybertroni laborban. Ki tudja, talán törölték a memóriámat, vagy ilyesmi... de azt tudom, hogy kómám idején a tudós Decepticonok valamilyen kísérletet hajtottak véghez rajtam, ami árán villámhasználó lettem. Akármilyen horrorisztikusnak hangzik, de ez van. Ami megtörtént, az megtörtént, a múltamról inkább semmit nem akarok tudni. Inkább új életet kezdtem.
Az idő folyamán, mire kikerültem a laborból, Üstökösék a semmiből bukkantak elő, hogy betegyenek a Decepicon akadémiára. Jóllehet az elején nem akartam, kedvem volt beállni a csapatba. És azért is, mert számomra is Megatron hatalma haszont és új tudásokat adhat.
Másfelől pedig az Autobotok nemcsak túl szelídek nekem, de még nagyon labilisek is, ahogy én szoktam rájuk és szokásaikra mondani.
Az akadémián mindenki úgy ismert meg, hogy komoly, sötét és harcias kemény amazon vagyok. A szépségem és a nagyszerű tudásom hiába vonzotta a férfineműeket, majd' kibeleztem azt, aki ki mert velem kezdeni, vagy beszólni, vagy pedig ujjat húzni. Senki se volt ebből kivétel a társaim közül. A mestereim viszont büszkék voltak rám, és hajlottak rá, hogy majd egy szép napon Megatron mellett fogok dolgozni elit beosztásban. Én nem nagyon szeretek népszerű lenni és inkább a háttérbe szorulok, hogy a kedvenc hobbijaimnak éljek: gimnasztika, rajzolás a noteszbe és a foci (bár ez férfi sport, de én szeretem).
Mikor nagy eséllyel elvégeztem az akadémiát, friss újonc Decepticonként kezdtem el az úgynevezett "nagybetűs" életemet, és most várom, hogy megkaphassam első feladatomat.
Még így is még mindig olyan vagyok, amilyennek kiismertek engem az akadémián, de valahol érzem, hogy megváltoztam. Talán abban, hogy méggonoszabb lettem. Viszont milyen jól ki tudok másokat használni saját célom érdekében, ha akarom. Akár Autobot akár Decepticon. Még a nőneműekek se kivételek, de sajnos ebből nagyon kevés van, mert számos féltékeny ellenséget már szereztem magamnak közülük az akadémia során. Persze voltak, akikkel nem törődtem, de viszont másokkal szó szerint feltöröltem a padlót vagy pedig a lábuk felé lövöltöztem, hogy egy kis fegyelmet mutassak nekik, hogy tulajdonképpen ki is itt a domináns nőstény.
Szinte az akadémiai társaim, mestereim és új ismerősök (NJK-k) a lábaim előtt hevernek. Ne adj isten, mit csinálok azzal, aki kikezd velem!
Mégha nagyon is elgondolkoztat mai napig a kérdés, amit próbálok elfelejteni: mi törtétn velem? És ki voltam én anno? És mi okból törölték a memóriámból az emlékeket? Talán olyan szörnyű volt az addigi létezésem?
Nem nagyon akarom, de érzem, hogy egy nap úgyis meg fogom tudni az igazságot. Addig is élek az új életemnek és élek a Decepticonoknak, amíg csak műkődök.
Kedd Május 25, 2010 11:29 pm
